TÖRTÉNET

Szeged, Felsővárosi Minorita, Szent Miklós templom 
történetének kronológiája
(a jelenleg fellelhető írott „források” alapján)

1225
A mai templom helyén már az Árpád korban - az 1225-ben írott oklevelek szerint - virágzó apátság állt, amelynek védőszentje Szent Miklós püspök volt, aki az itt élő népeknek - a halászoknak, hajósoknak és a vízen járóknak - kedveit patrónusa volt. Ez az első templom a tatárjárás idején - 1241-ben - elpusztult. (de ehhez kapcsolódóan lásd a "KUTATÁS" oldalon lévő Dr. Horváth Ferenc-féle szakvélményt és a vonatkozó  korábbi bejegyzés szövegét)

1318
A második templomot a hajdani apátság romjain a domonkos rendi szerzetesek építették, akik 1318-ban telepedtek le Felsővároson. Ők is Szent Miklósról nevezték el a szentegyházat, amely azután a 150 éves török uralom alatt teljesen megsemmisült. 

1739
Belgrádi Ferencesek Szegedre települése

1747
A rendi kolostor felépítése

1754-1767
A harmadik - mai - templomot 1754-től 1767-ig építették a 13. századi régi apátsági templom maradványaira.
Az új templomban ismét csak a Szent Miklós kultuszt akarták ápolni, így a védőszent ismét ő lett. Az építkezés körülményeiről keveset tudunk: a tervek Lechner Venceltől származnak, a kivitelezést Dobi János szegedi építőmester végezte. Az arányaihoz képest szinte gótikusán felnyúló templom már a későbarokk lehiggadt szerkezeti formáit, világosságát fejezi ki. 

1767
A különleges remekmívű fapadokat 1767-ben Stöckerle József, Szerkesz József Bernát és Borsi Simon minorita szerzetesek faragták.
A példátlanul szép már klasszicizáló sekrestyeszekrény már későbbi a 18. század legvégéről származik.

1806
1806-ban épület a főoltár klasszicista stílusban. A Szent Miklós ábrázoló hatalmas oltárkép ismeretlen szerzőtől való. A főoltárt Zahnt Ferenc márványműves készítette.
A keresztelőkút is 1806-ban készült rózsaszínű márványból, jelenleg a sekrestye előterében áll. 

1806
Az 1806-ból való főoltár korábbi eredetű, pravoszláv hatású képe Szent Miklós püspököt, a kereskedők, és hajósok patrónusát ábrázolja, a Szent Ferenc-oltár képén Szent Katalin lett megfestve, ezek alkotója Falconer Ferenc volt.

A templom berendezési tárgyaiból legértékesebbek a kézi faragású műemlék padok és más díszes faragványok, amelyeket a minorita szerzetesek készítettek. (Az egri minorita templomban szintén ugyanilyen kézzel faragott padokat találunk.)
Igen értékesek a sekrestye szekrény és a főkapu figurális domborművei, amelyek Szent Miklóst, Assisi Szent Ferencet, Szent Kiliánt és Szent Bonaventúrát ábrázolják.
A mellékoltárok közül a templommal egykorú az Assisi Szent Ferenc, a Páduai Szent Antal, a Szent Kereszt és a fájdalmas Szűz oltára. Mind a négy mellékoltár egyszerű, de gyönyörködtető barokk stílusban készült. Mindegyik oltár fölött két olajfestmény látható, amelyeket szerzőik nem szignáltak, tehát kilétük ismeretlen.


1840-1879
A templom alatt kripta van, ahova 1840-től 1879-ig, a nagy árvízig temetkeztek. (39 személyről tudunk). Jelenleg nem használható. 



1824
Új folyosó épült a rendháztól a templom oldala mentén a karzatig, utóbbira vezető fa lépcsőkkel is ellátva. Az emeleten gerendából, a földszinten kőből van  a padló. 11 ablaka van

1887
A templom 1887-ben, egy tűz miatt veszélybe került, de a körülmények miatt érdemi épületkár nem történt. (lásd a megjegyzést)*

1888
1888-ban restaurálták a hívek adományaiból.
A templom a korábbinál puritánabb, késő barokk homlokzatot kapott.
Helyreállították a tönkrement berendezéseket, a szentélyt, a szószéket, a mellékoltárokat és az orgonát is felújították.

1905
A nemes faragású szobrok 1905-ben készültek, Szent István és Szent György szobra a főoltárt díszíti, a Jézus Szíve és a Mária Szíve szobrok a hajó elején, a Szent József és a Szent Antal szobrok a közepén állnak. 

1905
A színes ablakok ugyancsak 1905-ben készültek, a szentélyben lévő ablak Vajk megkeresztelkedését, a hajóban lévők Jézust a jó pásztort, Szent Antalt és Szűz Máriát jelenítik meg. 

1928
A templomot 1928-ban külsőleg felújították.
Ekkor épült a főbejárat elé az oszlopos timpanonos előrész, amely jobban kiemeli a templom bejáratát és védi a művészi kivitelezésű főkaput. valamint ekkor kapta a három új harangot, melyeket Szlezák László készített. Ugyanekkor készült el a pécsi Angster József és Fia által az új orgona is a pécsi Angster orgonagyárban. Az eredeti két manuálos 28 regiszteres pneumatikus vezérlésű orgonát 1999-ben építették újjá, mechanikus csúszkaládás 34 regiszteres hangszerré. 
A kórus alatt lévő Kis Szent Teréz oltárt szintén 1928-ban állították fel.

1939
1939-ben a minoriták letelepedésének 200 éves jubileuma alkalmából felújították a templomot, víztelenítették a falakat és kifestették a templomot.
A mennyezeten és a szentély oldalfalán lévő neobarokk freskókat Bicskei Karle János készítette. Ekkor helyezték el a keresztút 14 állomását ábrázoló domborművet az oldalfalakra.
A szerényen megmutatkozó barokk stílusjegyeket megfigyelhetjük a templom tornyán is, valamint a félköríves harangablakok, és a párkányok formáiban is.
A templom józan építési szerkezetével szemben igen gazdag barokk és rokokó formavilágúak a berendezési tárgyai, melyek nagyon nagy értéket képviselnek, és védett iparművészeti műkincseknek vannak nyilvánítva. A tölgyfa kapuszárnyak figurális domborművei Szent Miklóst, Kiliánt, Ferencet és Bonaventúrát ábrázolják.
A karzat bal oldala alatt a lourdesi Szűzanya oltára is 1939-ből való, a szobor ruskicai márványból készült. 

1967
1967-ben a templom felszentelésének 200 éves évfordulójára újabb felújítás történt az OMF felügyeletével, Nemcsics Antal festőművész és Nagy István grafikus közreműködésével. Ekkor készült el a "Tiszaparti Krisztus" oltárkép és a mennyezet ókeresztény emblémái.
Szintén figyelemre méltó Mária aranyozott és festett szobra a kis Jézussal.

1968
A szembemiséző oltár és az ambó 1968-ban készült, dr. Ijjas József püspök úr szentelte fel. 
Sok éves kihagyás után ma ismét a minorita atyák gondozzák a templomot és látják el a felsővárosi hívek lelki gondozását.




*A vonatkozó források  által tűzvésznek - így terjednek a rémhírek még a történetírásban is -  titulált esemény leírása a templom naplójában erősen árnyalja a képet.:



"A SZEGEDI MINORITA TÁRSHÁZ NAPLÓJÁBÓL

1887. augusztus 12.

A templomunk az éjjel komoly tűzveszélyben forgott, s csak az isteni gondviselésnek köszönhető, hogy reggelre tűzrommá nem vált. Midőn reggel a templomszolga kinyitotta a templom ajtaját, roppant füst tódult ki onnan, s rémülve vette észre, hogy a szószék felőli négy első pad elvan égve. Éjjel, anélkül, hogy valaki csak sejtette volna is, a templom hajójában olyan tűz pusztított, mely négy nagy faragott tölgyfa padot elhamvasztott s azután szinte csodakép önmagától elaludt a veszedelmes tűz.

Július 23-án kezdte ugyanis Kaszta Antal és társa Kaszta Ferencz mint munka vezető felsővárosi lakosok a templom belsejét festeni, az állványokat már le szedték, éppen tegnap kezdtek az oldalfalak festéséhez, –daczára annak, mikép a festősegédeknek tiltva volt munka közben a szivarozás, azok czigarettát szívtak s valószínű hogy valamelyikök az égő czigaretta véget a padok közé dobta, sőt gyufát is ejthetett alájok. A festők eltávozása után a templomot gondosan elzárták, s egész reggelig mély csend vette át uralmát a nagy épületben.

A templomban 17-17 széles pad van, melyek igen értékes régi faragott padok, egy Borsi Simon nevű (szül. N. Károlyban, meghalt 70 éves korában Nyírbátorban 1844-ben) a fafaragászatban nagy hírnévnek örvendő minorita segédtestvér munkája, ki e század elején az egri s miskolci templomainkat is ellátta faragott padokkal és gyóntatószékekkel. – E padok közül tüzet fogott négy, három porrá égett, negyedik félig égett csak meg, míg az utánna következő pad épségben maradt, csak a padló égett ki alula. A tűz igen veszedelmes lehetett eleinte, mert még a padló alatt levő kövezet is felpattogzott. Az értékes stílszerűleg faragott szép padok leégésével tetemes kárt szenvedett a társház. –

Hogy a tűz önmagától kialudt és nem borítá lángba az egész templomot, annak több kedvező körülmény között az az oka, hogy a templom ablakai és ajtaja gondosan elvoltak zárva s légvonal nem támadt, a mi élesztette volna az elemet. Az is nagy szerencse, hogy a festés miatt a templomból a hirtelen lobbanékony tárgyak ki voltak hordva, képek, zászlók stb. A templomi zászlók éppen a leégett első padhoz voltak rendesen támasztva, s ha ezek benn vannak, könnyen gyúló szöveteik bizonyára lángot fognak, s felgyújtják a szószéket, mely majdnem a plafondig ér. Mind ez azonban nem történt meg, így a a szerencsétlenségben a nagyobb szerencsétlenség elmúlt. – Különös még az is, hogy a különben meglehetős forgalmas térről senki sem vette észre, hogy ily veszélyes tűz lángolt a templomban –a templom ablakairól–. 

Többeket kihallgattunk, kik az éj külömböző idején a templom mellett elhaladtak, s ezek mind azt erősítik, hogy a templom ablakai semmit sem vörösödtek ki, setétek voltak mint rendesen s semmi gyanúst nem vettek észre. A rendőrség megindítá ugyan a vizsgálatot, annak kipuhatolására, kinek a gondatlanságából származott a tűz?! Eredménye???"